Jakab-hegy - Kővágószőlős

Jakab-hegy bemutatása

A Jakab-hegy természetvédelmi terület, mely triászbeli kőzetből épült fel, legfontosabb kultúrtörténeti értéke a vaskori földvár és halomsírok.

A halomsírok és a földsánc földjében nagy számban előforduló bronzhulladék és cserepek arról tanúskodnak, hogy a hegy első lakói nem a földvár építői voltak, hanem őket 100-200 évvel megelőző másik, a késő bronzkorban (i.e. 1000-900 körül) élő nép, amelynek nevét nem ismerjük és akiket a régészet jellegzetes temetkezési szokásukról - az urnamezős kultúra népének nevez.

Magaslati telepük a Jakab hegy tetején volt a település elpusztulása után az i.e. IX-VIII században a korai vaskor idején egy másik nép építette védelmi célból a hatalmas sáncokat.

Temetkezési helyük a földváron kívül, annak nyugati oldalán volt. Nyugat felé több száz halomsír emelkedik, melyek magassága változó, köztük 1-1,5 és 4-5 m magasak egyaránt találhatók. Valamennyi halomsír belsejében kőből vagy fagerendákból épült sírkamra van, melyet a halotti máglya fölé emeltek. Néhány szórványos a Jakab-hegyről származó lelet arra utal, hogy az i.e. II. században a földvárat a kelták kerítették hatalmukba és egészen a római hódoltságig, az időszámításunk kezdete körüli időkig megszállva is tartották.

A Jakab-hegy legendája
Tetején hajdan erős vár állott. Ura annyi kincset rabolt össze, hogy már nem is tudta hová rejtse. Ásatott a vár alá egy mély kutat és oda rejtette: az egyik kádba az aranyat, a másikba az ezüstöt. Az aranykádat egy elátkozott király kakas képében őrzi, az ezüstöt egy másik király sárkány képében. A vár ura odaveszett a háborúban, kincse pedig mind a mai napig a hegy mélyén rejtőzik. Senki sem tud hozzáférni.